Teret adunk annak is, amit eddig nehéz volt elfogadni, a kérdéseknek, amiket elnyomtál. Azoknak a részeknek is, amiket elrejtettél, „nehogy baj legyen”.

A gyermeki hangodnak, ami már nagyon rég nem szólalt meg. Nem kell kimondani mindent. Elég, ha jelen vagy – és hagyod, hogy megérkezzen, ami eddig nem kapott figyelmet.

Ezek az alkalmak

• segítenek ránézni, mit tartottál távol magadtól – és miért,

• elhozzák a találkozást azzal a belső éneddel, aki mindig is ott volt, csak épp háttérbe szorult,

• lehetőséget adnak arra, hogy önazonosan válaszolj

  arra a kérdésre: Ki vagyok én?

Van ebben csend. Néha könnyek. Néha megkönnyebbült nevetés. És egyre több tisztaság, valódiság, igaziság.